ANNYIRA NAGYON AKARTAM, HOGY VELEM LEGYEN. Hogy átöleljen, és érezhessem a közelségét.
Nem számít, ha Viktória vadászik rám. Nem számít, amíg ő mellettem van. Nem fontos semmi más, csakhogy együtt legyünk.
Már nem éreztem azt a szörnyű, sajgó fájdalmat a mellkasomban. Néha csak egy-egy zsibbadást, de ez elviselhető volt. Elviselhető volt, mert ő azzá tette.
Most már volt miért elmúlnia, volt miért megszűnnie. Itt volt mellettem, és csak ez adott erőt.
Nem tudom, mi lett volna, ha nem jön vissza. De visszajött. Visszajött, és rájött, hogy semmi értelme. Nem tud távol tartani magától.
Biztos voltam benne, hogy mindenki gondolatán keresztül azt látja, hogy mennyire megbántott. De nekem nem szabad erre emlékeztetnem. Soha!
Hiszen tudom, miért tette, megértem őt, és már elmúlt.
Sohasem tesz többé ilyet. Megértette, hogy mellette a helyem, és most együtt nézünk szembe a veszéllyel, bármit tartogasson is a jövő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése